2004.07.11. 17:59

Kettévágtuk az éjszakát.
A résbe erőszakkal nyomultak a vágyak,
 a kéj barna foltjai az álmunkat is simogatják.
mindez jelenidőben,
a többes szám is fontos,
nyelvtani ragok, idők vonzásásban éljük le életünk,
a hasadt északák,
talán ezek dominálnak,
bár több nyelven is értjük,
 a mondat ugyanaz.
Éltem a nappalokat, az álmok éjszakáit,
szeretném újra veled,
de nem jut rá érzés,
tompa, veszendő kis vágyak maradnak,
a keserű szájíz,
a csalódás nyelvtana.
Ez jutott mára!
és a jelen idők foszladozó,
reménytelen unalommá sarjadnak,
- kellene már egy állítmány!
mert nyelvem szegényes tartalma
elenyészi szerelmi tüzeink (vagy tüzed?),
de bármi, csak érezném gyufalángját...
fagyos melléknevek jutnak eszembe,
 hogy törődhessek magammal, ezt kérem.
A kérni szóra rím sincs,
annyira természetellenes,
veled! veled! - riaszt a hang,
ellened, veled,
ugyanaz,
a minden mindegy fogalma kárba vész,
mert érted élek, miattad és veled.