Gergő és Balázs 11. epizód

                      A Bál, ami kicsit égés, de valójában nagyon baró

Ebből a fejezetből megtudhattok mindent, még az univerzum értelmét is, ha csakk… közben valaki félbe nem szakít. Megismerhetitek evelin szerelmi életét, egy csipetnyi romantikával megfűszerezve. Vagy ha nem, akkor mégsem.

Egy lány sietett a sötét utcán. Derékig érő fekete dús haja csinosan konytyba fogva, hosszú, lilás ruhája  a füldet súrolta, cipője az aszfalton csattogot…

De kedves olvasó, ne hidd hogy ez egy krimi lesz, és hogy egy vérfagyasztó gyilkosság készülődik, éppen csak a mi kis drága Evelinünk baktat a bálba.

Egy lámpaoszlopnak támaszkodva  lenyalt hajú szöke fiú várja a sarkon túl.

-         Szia szívem, szépen kicsípted magad!!- mondja kaján vigyorral.

-         ö!- válaszol vissza „Evelin, ami érthető is, hiszen biztosra veszi,hogy álmai férfija áll elötte.

-         Nos akkor menjünk!

-         Jó.. –Evelin lányos zavarában megint semmi se csúszik ki a torkán.

Sokáig mennek, és ahogy  oldódik a feszültség, Evelin is csak rákezdi a fecsegést, a ruhákról, a kisállatokról, a halakról és efféle dolgokról. Oooo Evelin, ha tényleg álmaid férfija állna előtted most biztos szívesen hallgatna, de így,  szegény naiv lány semmit sem olvas ki a fiú közönyösségéből. Ahogy előrehaladtak,  a fiú egyre szótlanabb lett. Megérkeztek.

-         Ooooo- ámuldozott Evelin.

-         Öö- habozott Rocky.(mert ez a neve)

Egy nagy épület, tele bulizó gimnazistákkal, lampionokkal, és csomo csillogós izével.            ( Annak ajánlanám a helyet, aki bolondul a 3 tonnás egyszarvú pónikért.) Nos szóval beléptek és evelin azt mondta hogy ooo , de ez már volt, szal bementek.  

          Mint illik Rocky felkérte evelint egy táncra. Evelin felhőtlen boldogsággal mondott igent, nem úgy mint mi olvasók, akik felhördülünk,  és azt kiabáljuk: „Neeee Evelin!!”.

Hiszen mi (akiknek idáig leesett) már tudjuk, hogy ez a Rocky valami féle turpisságon töri a fejét. De Evelin is belátta nemsokára a fiú nem figyel, mindig valami mást keres a teremben. Gondolatai elkalandoztak. A lány nem értette a helyzetet ha nem érdekli Rockyt akkor miért hívta el??

Talán fogadás?? Vagy megsajnálta???

Nézte a fiút és lassan rájött mit néz annyira. Hát persze Tracyt. A fiú mindahány pillantására Tracy a szeretett lány gőgösen elfordította fejét. Hát persze, Rocky csak féltékennyé akarta tenni. „ Ez a szemét disznó”- gondolta Evelin- te szemét. Hirtelen megállt. Rocky végre ránézett.

-         te szemét- mondta összeszűkült szemmel Evelin, -te utolsó szemét, csak azért hívtál el, hogy féltékennyé tedd a drágalátos barátnőd!!

-         No és, kit érdekel, magadtól is tudhattad volna, hogy egy ilyen kis szánalmas libát, mint te nem csupán őszintén, hátsó szándékok nélkül hívok el…

Már mindenki őket nézte.

-         Hát jobb ha megjegyzed hogy…. hogy- nem tudott mit mondani. Mit fenyegetőzzön vele? Végleg felsült, és nem gondolkodott, csak szaladt, fájdalmában, és szégyenében. Kezét az arcára szorítva védte meg magát, a kíváncsi tekintetek elől.

Kirohant a teraszra, és lerogyott egy lépcsőfokra, aztán fejét az ölébe hajtva sírt. Sírt, mert azt hitte Rocky-nak tényleg tetszik, sírt a megaláztatástól, sírt mert nem tudta mi lesz most, sírt tudjátok a világ fájdalmas, és legfőképpen sírt, mert ilyenkor azt kell. Belülről újra zsivaj hallatszott, és már mindenki el is felejtette a kis incidenst azzal a kis „hisztis csitrivel”.

Evelint ez bántotta meg nem is, de legalább nem zargatták. Langyos nyári este volt, csillagos ég, olyan tiszta romantika az egész. Lassan felnézett a csillagokra, aztán tekintetét leeresztette a bokrokra, majd elnézett a semmibe. Amíg zokogott, nem hallotta meg, hogy valaki a háta mögé lopakodott. Amikor hirtelen vállához ért felsikkantott.

-         Jézusom Andrew , halálra ijesztettél.

-         Szia! Zavarok?

-         Nem, de talán jobb lesz, ha elmész, mert félek még nagyobb hülyét csinálok magamból.

-         Igazán ne aggódj, holnapra mindenki elfelejti.

-         De én nem – hangzott a válasz.

-         Ne vedd a szívedre, Rocky egy hülye.

Eveli  sóhajtott, majd Andrew-ra nézett. Andrew magas volt hosszú nyujtott arca, bana közép haja, és gesztenye színű szemei voltak. Idősnek látszott, pedig csak pár hónappal volt öregebb drága főszereplő lánykánknál. Tehát hirtelen rá nézett, és bevillant, hogy lehet, hogy idáig nem tűnt fel neki milyen helyes okos, intelligens. Idáig miért Rocky kellet neki?

Nos a válasz: sok buta tinilány, sok butasága. És most, hogy ránézett, mérhetetlen melegséget érzett. Andrew is ránézett, de Evelin nem fordult el, csak a fiú forgatta el a fejét zavartan. Majd visszapillantott Evelin még nézi-e, és persze, hogy nézte, hogy ne nézte volna??

Aztán egymás szemébe néztek, vagy 2 percen át, érdekes módon Evelin, nem érzet zavart, egy cseppet sem, mert úgyérezte ismeri Andrew-t , olyannyira, hogy nem volt kínos a csend, sőt egyenesen édes, és bensőséges. Lágy nyári szellő cirógatta meg Evelin arcát, s közben azt godolta

-         Hmm , az univerzum értelme, a lét kérdésének megfejtése az….de akkor: áááá… Andrew becsukta a szemét, előrehajolt, és szájon csókólta a lányt. Evelin érdeklődve nézett rá, majd elmosolyodott. Megfogták egymás kezét , és mosolyogta, akár a mesékben…….. J*

• vagy ha nem akkor mégsem (csak azért irtam ide, mert milyenillúzió romboló lenne, ha mégsem.)
• Hozzáfűznivaló:

Ez egy érzékeny pontja a történetnek, mivel itt bemutatkozik Evelin, és elindul egy nagyon erős szerelmi szál, amiből (egyenlőre) nincs több a történetben. Remélem sikerült kellően megírnom, nem túl nyálasan és nem túl közönyösen, és nem túl röviden. No és tudjátok a következő epizódból minden kiderül, többek között az is hogy miért előnyös, ha az ember lábán több zokni van, és elhívunk egy romantikus sétára Andrew, és Evelin társaságában, valamint megtudhatjuk Lord Barkoba valódi történetét, addig is legyetek türelemmel……..

                                        Folyt. Köv.

by Juli