Gergő és Balász

14. epizód

Ebből a fejezetből kiderül milyen is volt másnap a suliban. Vagy ha nem akkor mégsem.

Evelin reggel az ágyában fekve ki nyitotta a szemét és boldogságban úszva feltápászkodott. Meg mosakodott a fürdőben, amit kivételesen senki nem foglalt el. Fel öltözött és már indult is volna a suliba, ha lett volna. De nem volt ugyanis szombat volt. HÁHÁ Április bolondja!!! J Tehát mivel ő tudta hogy szombat van nem indult el a suliban hanem ráérősen ki ballagott a konyhába. A hűtőn egy frissen írt felírat díszelgett. „Kicsim apuval és Pistikével elmentünk bevásárolni, mert üres a hűtő. Ha felébredtél, menj le a pékségbe, vagy egyél még amit találsz. Délután jövünk. Puszi Anyu.” Miután végig olvasta az írást, visszaindult a szobájába. Úgy vélte le megy a pékségbe, és közben beugrik halkajáért úgy is fogy. PONT amikor beért a szobájába meg csörrent a mobilja. A kijelző ezt mutatta: Andrew. megnyomta a zöld telefont ábrázoló gombot.

- Halló?

- Szia Evelin! Andrew vagyok.

- Szia!

- Remélem, nem keltettelek föl. - Bár jó tudta hogy korán kel. - Mond csak van valami programod mára? Mert ha nincs, elmehetnénk moziba és közbe meg ejthetnénk egy ebédet.

- Ööö…- Gyorsan megnézte óráját, még csak fél 9 volt. - Nincs semmi, de mi lenne ha reggelizni mennénk és sétálnánk a parkban?

- Rendben… csak azt hittem már ettél. - mondta kissé zavartan a fiú.

- Tudok egy jó pékséget az utcánk végén. Mi lenne ha ott találkoznánk?

- Rendbe. Negyed óra múlva jó?

- Persze. Akkor ott találkozunk.

- Oké. Szia!

- Szia!

Andrewnak már 9:05-kor el kellet indulni a hogy oda érjen, hisz egy fiúnak nem illik váratni a lányt. Oda is ért 9:13-ra. Így várni a kellet, de nem sokat, ugyanis Evelin pontosan (pardon éppen) negyedre ért oda.

- Üdv!

- Helló!- ránéz az órájára Andrew- Nagyon pontos vagy.

Evelin kissé elpirulva mosolyog.

- Vegyünk valamit én már farkas éhes vagyok.

- Rendben. Mit kérsz? Meghívlak.

- Köszönöm. Hát akkor egy csokis croassant J ( Hogy kell írni???)

- Már hozom is.- Andrew elviharzott a bódéfelé.

Evelin kissé pirultan gondolataiba merülve nézte a fákat. „Olyan aranyos fiú és illedelmes. Nem is tudom miért nem vettem észre eddig?!„

- Már itt is vagyok. - Zökkentette ki gondolataiból a lányt. - Akkor megyünk a parkba.

- Igen.

Egy pár perc szótlanul telt majd Evelin törte meg a csendet.

- Te szereted az állatokat?

- Igen. Van is egy „mondj valami vicceset” páviánom :D

- Háháháhá ^ ^

„ Tetszett neki…remélem^^”

-Tudod- mondta Evelin kicsit elbizonytalanodva- ööö mindegy semmi nem fontos.

- Biztos? Elégé olyan arcot vágsz, mintha fontos lenne.

- Nem, nem az hidd el.

- Rendben, ha nem hát nem… Ott egy pad leülünk?

- Persze üljünk. - Válaszolt kicsit erőltetett vigyorral a száján.

A továbbiakba ki derül mi is volt az a fontos nem fontos dolog, amit Evelin elhallgatott Andrew elől. Vagy ha nem akkor mégsem.