Gergő és Balázs

15. epizód

Ebből az epizódból kiderül mi is volt az a fontos dolog, amit Evelin elhallgatott Andrew elől… Vagy ha nem akkor mégsem.

Hőseink éppen afelé a pad fel közeledtek, amelyiket kinézték magukat, hogy elmajszolhassák  crassanjaikat. Andrew tovább faggatta Evelint:

- Biztos nem fontos??? Nagyon biztos???

- Igen nagyon nagyon biztos.

- Jól van ha nem hát nem.

Evelin magában nagyon hálás volt a fiúnak hogy nem faggatta tovább. De visszakérdezett:

- És mond csak, hogy van a páviánod?- erre a mondatra megeresztett egy vigyort.

- Oh a páviánom remekül van. Sokat kell vele foglalkozni de… Na jó ez nekem nem megy…

- Nyertem!- mondta diadalom ittasan a lány.

- Jobb vagy mint én. Elismerem.

- Köszönöm ezt a megtiszteltetést.

Ekkor elérték a padot, és leültek rá. Néhány percig csendben ettek, aztán Evelin nagyot sóhajtott és visszatért arra a fontos nem fontos dologra.

- Tudod mégis fontos… egy kicsit.

Andrew figyelmesen hallgatott.

- Emlékszek arra a két halra, amit Breadly bácsi hozott nekünk az osztályba. Nos én nagyon szerettem őket és -ne vess meg de -sokat is beszélgettem velük. Úgy éreztem nem olyan boldogok ott és ezért…- itt elcsuklott a hangja.

- Ezért?- biztatta a fiú.

-… ezért én… tudod… szóval… - hatalmas levegőt vett és kibökte- haza vittem őket.

- Oh!- jegyezte meg Andrew alig halhatóan.

- És most ott vannak a szobámban. - folytatta- Csak a tanárnő, tud róla. Még a szüleimnek sem mertem elárulni. Félek hogy el akarnák adni őket…és…- már a sírás kerülgette, de nem akarta hogy sírni lássa a fiú.

- Értem már!- vágott közbe.

Most mindketten úgy gondolták jobb, ha hallgatnak. Andrew-nak semmi okos nem jutott az eszébe, Evelin meg úgy érezte, ha még egy szót kell szólnia, elbőgi magát.

Tíz percig ültek teljes csendben, aztán… aztán nem történ semmi. Na jó még is. Tehát a tízperc csönd után Andrew mondani akart valamit aztán mégse mondott semmit, hanem még öt percig ültek ott. Miután a fiú úgy látta a lány egy kicsit lenyugodott, belefogott mondókájába.

- Tudod szerintem nem baj hogy nem mondtad el a szüleidnek de én úgy gondolom hogy talán ha annyira szeretnéd meg értenék a dolgot.

Hát igen a fiú rosszul gondolta a dolgot. Pont amikor (köhöm köhöm éppen amikor) abba hagyta, Evelinnek, elkezdtek potyogni a könnyei. Erre a fiú egy kicsit megzavarodott de nem csinált semmi oda nem illőt, vagyis hogy mégis. Közelebb húzódott a lányhoz és erősen átölelte. Erre a lány egy kicsit megilletődött de olyan jó illata volt a fiúnak, hogy nem tudta el tolni magától (bár nem is akarta) inkább visszaölelt. Egy idő múlva már a könnyei is elapadtak. Miután szétváltak mind a ketten zavarban voltak, de ez érthető is. Ezek után már csak egy kérdés maradt. Mi történt a croassanokkal? De erre a kérdésre sajnos már nem jut idő úgyhogy ha érdekel a péksütemények sorsa olvasd el a következő epizódot is. Ott kiderül az igazság. Vagy ha nem, akkor mégsem!